A hazai szikláktól a himalájai hegyóriásokig

„Citius, altius, fortius!“
                                          
Az immáron több évszázados múltra visszatekintő alpinizmus nagy utat tett meg a kezdetektől napjainkig. Az első időkben még azon alapvető cél vezérelte a hegymászókat, hogy a legegyszerűbb úton feljussanak a csúcsra. Persze akkoriban már maga ez a fölvetés is igen haladó gondolkodásmódot igényelt, hiszen az égi szférákba merészkedni - talán Ikarosz balul végződött megrészegülése óta – nem volt szokás.  Később aztán itt is megjelent a „maga az út a cél“ szemlélete, mely egyre merészebb kihívások felé terelte az amúgy is teljesítménycenrikussággal beoltott európai-amerikai embertípust. A napjainkban az élet minden területére kiterjedő specializáció a hegymászásban is igen változatos ágakat növesztett: kezdve az igen abszurdnak nevezhető műfalmászástól, mely egy épület falai közé zárja a hegyek szabadságát (persze, ez ama kor terméke, melyben leválasztottuk a tápértéket az édes ízről, a termékenységet a nemiségről s a szépséget a művészetről), a befagyott vízeséseken való esztelennek tűnhető felkapaszkodáson át egészen az élhető világunkon kívül eső, égbenyúló nyolcezresekmegmászásáig.
E sokrétű csodavilág káprázatából igyekszem egy keveset fölvillantani.

„Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei.”

A magashegységek világa
Aklimatizáció
Baltisztán
Csúcssiker
Dhaulagiri
Magyarok a világ nyolcezresein
Tiroli deklaráció (.pdf)

Olvasmányok:


Kurt Diemberger: Titokzatos nagy csúcsokon
Benedek István: Csavargás az Alpokban
Joe Simpson: A végtelen érintése
Reinhold Messner: A cél: a Mount Everest
Szendrő Szabolcs - Németh Géza: Fél lábbal a csúcson
C. Anker - D. Roberts: Mallory nyomában
Borszéki Ferenc: A halálzóna felé
Heinrich Harrer: A fehér pók
Jankovics Marczell: Az alpesek
Tadeusz Piotrowskki: Viharban, fagyban
Jon Krakauer: Álmok az Eigerről